Állíts össze egy kedvedre való, reggeliből, ebédből és vacsorából álló napi menüt.
Menüd tápértéke egy különlegesen nehéz munkát végző auschwitzi fogoly napi kalóriabevitelének százaléka és egy átlagos munkát végző rab tápanyagmennyiségének százaléka.
A hivatalos előírások szerint a foglyok naponta háromszor kaptak enni. Az elégtelen élelmiszer-utánpótlás, illetve a tábori konyhán általános lopás miatt a rabok a számukra hivatalosan előírt élelem mintegy harmadát mindig elvesztették. A Waffen-SS auschwitzi Higiéniai Intézetének felmérései, valamint a háború utáni tudományos vizsgálatok megállapították, hogy a különlegesen nehéz fizikai munkát (kőtörés, betonmunka, stb.) végző foglyok az előírt napi 2150 helyett átlagosan 1700 kalóriához jutottak, míg az átlagos munkát végzők 1700 helyett mindössze 1300 kalóriányi élelmet kaptak.
Ilyen ellátás mellett a foglyok napirendje a következőképpen alakult:
A hivatalos munkaidő reggel hattól délután ötig tartott, ezért a legtöbb deportált csak hajnalban, valamint este hat után tartózkodott a táborban. A takarodó és ezzel a blokkok elhagyásának tilalma este kilenc körül kezdődött, ezután az őrök mindenkire lőhettek. A kimerült embereknek csak 5-7 órájuk volt az alvásra, de a szűk fapriccseken sokszor kettesével-hármasával összezsúfolva a nyugodt pihenés lehetetlen volt. A megpróbáltatások a hajnali négy óra körüli ébresztővel kezdődtek újra, amikor a felvert rabok egyszerre rohamozták meg a kevés latrinát, amelyek előtt hamarosan hosszú sorok álltak. Ezután következett a létszámellenőrzés, a rettegett appell. Télen-nyáron, hóban-fagyban a blokkok előtt kellett állniuk, tízes sorokban várva, hogy az SS-ek és a kápók újra és újra megszámolják a sok tízezer foglyot. Mindez gyakran órákig tartott. Ezt követően jött az újabb tülekedés, ezúttal a reggeli kávéért vagy teáért, azaz egy fél liter keserű, meleg löttyért. Néhány perccel később a foglyok már ötös sorokban vonultak a gyakran több kilométerre fekvő munkahelyre. Itt az állandó verés közepette, gyakran futólépésben, nehéz fizikai munkát végeztek egészen délután egyig. Ekkor ebédet és fél óra pihenőt kaptak, majd újrakezdték a munkát, amely csak sötétedés előtt fejeződött be. Ezután visszagyalogoltak a táborba, halott és sebesült társaikat cipelve, egymást támogatva. A kapunál újabb tortúra következett: a fogolyzenekar által játszott indulók ritmusára katonás bevonulás, miközben a posztoló SS-ek a becsempészett élelem vagy tilos tárgyak után kutattak. Ezt követte az esti appell, majd a vacsora kiosztása. Mindezt tetézte az elemi tisztálkodási lehetőségek, megfelelő ruházat és orvosi ellátás hiánya, az állandó zsúfoltság, a kápók és az SS-ek kegyetlenkedései, az eldurvult fogolytársak agressziója, a szörnyű lengyel tél és a fagyási sérülések, vagy a forró nyár és az ihatatlan víz. Ilyen körülmények között egy deportált átlagosan 3-4 hónapig maradhatott életben.